A Fekete Sas tulajdonosai és bérlői levéltári források alapján

1698-1727: A fogadó első említése. Endters Heinrich

1727-1742: Puhoczy (Buchoczy), Georg

1742-1750: Puhoczy (Buchoczy) Ferenc

1751-1755: Bedő Ferenc

1755-1773: Johann Lininger

1773–1799: Rauch Antal

1799–1841: Rauch János (Rauch Antal fia)

1828-1831: Lang Mihály volt a vendéglős és Hoch Mátyás özvegye a kávémérés bérlője.

1841–1864: Tschida János

1857: Roszberger József árendás és vendéglős. Ugyanez a dokumentum a Fekete Sas Szállóban  23 személyt említ. Az alkalmazottak összetétele arra utal, hogy nem csupán vendéglőről van szó, hanem szállodáról.

1864-1871: ifj. Tschida János

1871-1900: özv. Tschida Jánosné tulajdonos, Birki János vendéglős és Pongrátz Gyula üzletvezető. 1891-től Endersz János a bérlő

1900-1909: Tschida Mária a tulajdonos.

1909 November: Lukács Sándor és Grosz Bernát közösen tulajdonos.

1913–1944: Grosz Bernát egyedüli tulajdonos.

1913: Grosz Bernát a telek hátsó, az egykori Várkőrútra (ma Koch László u.) néző frontján felépíti Székesfehérvár első moziját. Az egykori Apolló mozgószínház épülete még áll, a homlokzat diszítményei ma már hiányoznak.

1916: a Fekete Sas Szálló portáljának modernizálása.

1922: Megnyílik Grosz Bernát vas- és szerszámkereskedése a kávéház helyén

1926: az épület átalakítása. A Fekete Sas Szálló épületében kialakítják a Grosz család lakását.

1934: a Fekete Sas étterem és söröző átalakítására adott engedélyt a városi mérnöki hivatal.

1942: egy szükségóvóhely kialakítása.

1944: Grósz Bernát vagyonát, ingatlanait elkobozták, őt és családjának 32 tagját Auschwitzba deportálták.

1952: az egykori Fekete Sas Szálló államosítása. Az épület kezelői: 1952–1971 Fejér Megyei Vendéglátó Vállalat; 1972–1994: Honvédelmi Minisztérium

2006: Az üresen álló, romló állagú épület kormányhatározattal a Székesfehérvári Önkormányzat tulajdona lett.