A Fekete Sas Akadémia oktatói

Bakonyi István

1972-től a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–angol szakára járt, ekkor kezdett kritikákat és tanulmányokat írni. Székesfehérvár különböző iskoláiban tanított, közben az ELTE kiegészítő magyar szakját is elvégezte. 1984-ben bölcsészdoktorit, 2004-ben PhD fokozatot szerzett. 1976 és 1978 között B. Kovács István, azóta Bakonyi István néven eddig 34 kötete és 779 publikációja jelent meg. Több szakmai szövetségben volt, illetve jelenleg is tisztségviselő.

Bedő J. István

Nyughatatlan nyugdíjas, tanult esztétikát és filozófiát, volt nyomdász, könyvtervező, idegenvezető, tolmács, fordító, és tíz évig a Nők Lapja olvasószerkesztője. Hozzávetőleg harminc éve tanítja az újságírói szakma fogásait. Több mint tíz éve szerkeszti és írja az olvassbele.com oldalt, jelenleg kulturális újságíró, szerkesztő.

Demeter Zsófia

Történész, első munkahelyéről, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumból 2015-ben ment nyugdíjba. 1974 óta különböző történelmi témákban kiállításokat rendezett, dokumentációkat készített, tematikus gyűjtéseket folytatott; több mint 200 cikke, könyve jelent meg. Fő kutatási területe az uradalomtörténet, ebből írta doktori és kandidátusi disszertációját is. Legtöbbször azonban Székesfehérvár történeti kérdéseivel foglalkozott, ebben a tárgykörben négy kötete jelent meg.

Fontana Eszter

Múzeumi hangszerekkel foglalkozó zenetörténész. Tanulmányait Lipcsében végezte, Budapesten szerezett PhD fokozatot. 25 éven át a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1995-től 2013-ig a lipcsei hangszermúzeum igazgatója volt. Számos szakkönyv és szakcikk szerzője, illetve szerkesztője, jelenleg is sokat publikál. Több lipcsei kultúrtörténeti téma mellett kutatja a székesfehérvári Fekete Sas szálló történetét is. A Fekete Sas Társaság elnöke.

Kocsis Noémi

Újságíró, író, magazinszerkesztő. 1991–1998 között a városi tévé riportere és szerkesztője, majd húsz évig újságíró a Fejér Megyei Hírlapnál, jelenleg egy környezetvédelmi magazin főszerkesztője. Két könyve jelent meg nyomtatásban: A dajka (Underground Kiadó, 2013.), Bakancslista – Magyarország (Scolar Kiadó, 2020).

Komlósi József

Kisebb városi könyvtári kitérővel 1976 óta dolgozik a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtárban. A több mint negyven év alatt volt olvasószolgálati, helyismereti, feldolgozó könyvtáros, öt évig igazgatóhelyettes, és – 1999-től 2009-ig – igazgató. Jelenleg a könyvtár Széna Téri Tagkönyvtárát vezeti. Egyetemi szakdolgozatát a székesfehérvári polgári olvasókörök történetéről írta, ennek rövidített változata megjelent a Honismeret c. folyóiratban (2000/3. sz.).

Magony Imre

Könyvtáros, a Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársa. Publikációi többsége Székesfehérvár történelméhez, művészetéhez, valamint Madách Imre munkásságához kapcsolódik. Kutatói munkáját Székesfehérvár város kilenc ízben támogatta a Lánczos–Szekfű Alapítvány ösztöndíjának odaítélésével. Műveinek többsége megtalálható az ország számos könyvtárában, illetve néhány külföldi egyetem könyvtárában is. Munkáira különböző tudományterületekhez kapcsolódó szakkönyvek és kritikák szerzői hivatkoznak.

Nehrer György

Házakat és utakat épített negyvenkét évig, építőipari kivitelezőként aktívan részt vett Székesfehérvár arculatformálásában, a történelmi belváros kis utcáinak rekonstrukciójában. A munka mellett csak olvasásra jutott ideje. 2010-ben kezdett írni, 2013 óta publikál rendszeresen. Szépirodalmi művei a Búvópatak, a Partium, a Vár irodalmi folyóiratokban olvashatók; jelenleg a hatodik kötetén dolgozik.

P. Maklári Éva (Papp Józsefné)

Kisvárdán született, a debreceni egyetemen szerezett középiskolai tanári diplomát. 1967 óta él Székesfehérváron, középiskolában tanított nyugdíjazásáig. Jelenleg a Vörösmarty Társaság egyik alelnöke és a VÁR folyóirat szépprózai rovatának szerkesztője. Versei, novellái 2010 óta jelennek meg rendszeresen különböző hazai és határon túli magyar nyelvű irodalmi folyóiratokban.

Szima Viktória

Az ELTE Pedagógia és Pszichológiai karán szerzett mesterdiplomát 2015-ben. 2012 és 2017 között volt a Szent István Király Múzeum munkatársa, ezt követően a Fejér Megyei Levéltárban dolgozott. 2013 óta foglalkozik orvos- és gyógyszerészet-történettel, fő kutatási területe a 18. századi gyógyszerkincs és a székesfehérvári gyógyszertárak története.

Poór Ildikó

Székesfehérvári iskolái után az egyetemet Pécsett és Szegeden végezte. Biológiát és földrajzot tanított az Ybl Miklós Általános Iskolában, nyugdíjba vonulása után az idegenvezető-képzésben dolgozott. Az akkor összegyűjtött anyagot formálta könyvvé Kalandozás az ódon falak között – Fehérvár ifjú polgárainak címmel. Rövidebb írásai közül az egyik megjelent az »Igaz mesék…« kötetben.

Váczi Márk

Történelem–néprajz szakot végzett Pécsett, jelenleg a Magyar Városkutató Intézet topográfiai munkatársaként dolgozik. Kutatási területe Székesfehérvár épített öröksége a legkorábbi időktől napjainkig (lakó- és középületek, utcák, terek, parkok, szobrok és köztéri alkotások). E témában rendszeresen vezet sétákat és tart előadásokat. Néhány éve foglalkozik a város ipartörténetével és a Feltámadás (Csutora) temetővel, utóbbiról megjelent egy tanulmánya is. A Fekete Sas Társaság elnökhelyettese.

Varró Ágnes

Történelem–néprajz szakon végezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1984 óta a székesfehérvári Szent István Király Múzeum néprajzos muzeológusa. Számos kiállítást rendezett Fejér megyében és Székesfehérváron. Szívéhez legközelebb a néprajzi gyűjtemény céhes élethez kapcsolódó darabjai állnak, Erősen érdeklődik a vallási néprajz és a népi gyógyászat iránt, doktori dolgozatát is ez utóbbiról készítette.