Köszöntő

Fekete Sas Szálló, Székesfehérvár

Az egyemeletes egykori Fekete Sas Szálló a város központjában, az Ady Endre u. 7 sz. alatt található. Az egykori városfal mentén álló házat a török időben, a 17. század közepén emelték, a ház ivóját több dokumentum említi. Végül az 1700-as évek elejétől egészen 1956-ig, bár megszakításokkal, vendégfogadó, illetve szálloda működött itt.

A Fekete Sas Szálló mai, klasszicista formája az 1810-es évekből való. Az épület a város kulturális életében fontos szerepet játszott, bálok, színházelőadások helyszíne, a reformkori fiatalság gyülekező helye volt. Itt olvasták fel 1848. március 16-án a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A 20. század elején a belső udvart befedték és étteremnek használták, 1913-ban a telek végében megnyitották.  Székesfehérvár első mozgóképszínházát. Itt mutatták be 1929-ben az Éneklő bolond című hangosfilmet.

Az egykori vendégfogadót és éttermet 1952-ben államosították. A jelenleg  önkormányzati tulajdonban álló épület 1994-től használaton kívül áll, állapota rohamosan romlik. Környezetében több tatarozatlan ház található. Az épület és a hozzá tartozó kert kedvező fekvése, mérete és történelmi jelentősége az egykori Fekete Sas Szállót turisztikai-kulturális hasznosításra predesztinálja.

A Fekete Sas Társaságot 2014-ben jegyezték be. A Társaság az egyesület alapító okiratának szellemében továbbra is az egykori Fekete Sas Szálló történetének feldolgozására és az épület megmentésére koncentrál. A ház történetét Fontana Eszter és Gergely Anna dolgozták fel, az épület régészeti és műemléki jelentőségének bemutatására tapasztalt kutatók, Reich Szabina és Siklósi Gyula régészek vállalkoztak. Az építészeti tanulmányterv Soltész Judit munkája. A Fekete Sas Társaság – a városvezetéssel együttműködve – koncepciót készített az épület jövőbeni hasznosítására. A javasolt új funkciók figyelembe veszik a műemléki épület történetét , a ház szellemét és Székesfehérvár igényeit.

Az egyesületet 2018 és 2022 között a

Miniszterelnökség Nemzeti Együttműködési Alapja támogatta